Du Gehender, es gibt keine Wege nur die Fährten des Windes auf dem Meer.
esztertánckönyv
Du Gehender, es gibt keine Wege nur die Fährten des Windes auf dem Meer.
eszter könyve
Jaj pedig az áspisoknak, akiknek zsebét harmincszor harminc ezüstpénz ha húzza, torkukon akad majd a hazudás, a rossz szó, a métely, arcukról hiénák rágják le a maradék embert, a nevetést, a kiáltást, az ugatást, és velejük meglágyul még mielőtt lelkük helyéről a füstöt kiköhögnék csúszva, mászva. Ásójuk saját ölükbe váj, minótaur magzataik elpotyognak sorra. Az ember fián átgázoltak, hát eltapostatnak az utolsó órán, mikor vallani kell.
Rohadjon el a nyelvetek, száradjon bennetek keserű hamuvá az ige. Ölelést ne ismerjetek. Lógjatok nehéz terhetekkel. Rongyaitok vitessenek el égi madarakkal. Istentelen zivatar mosdassa pucér testetek. Ismerjétek a tiszta repülést legalább így.
az egyszerű boldogságok. dúdolva emelni a cukortartó tetejét reggel. elnyújtózni a testmeleg ágyon. beszappanozni a hátad. nevetni a balatonban. letüdőzni az illatos tavaszi alkonyatot. bóklászni piacon kézen fogva roppanó gyümölcsök között. sistergő gőzben aprítani vacsorát. megcsókolni bármikor egymás derekát míg főzünk. moziba szaladni a körúton. karácsonyfára akasztani díszeinket. csúszkálni befagyott pocsolyákon szilvesztereken. az öledben olvasni messze révedő könyvet. az ölemben olvasni messze révedő könyvet. nyitni az ajtót neked. lépcsőházban már ölelni egymást. kacagva reszketni, míg ég felé dobsz és elkapsz erős karoddal. megköszönni a vacsorát. eléd tenni a vacsorát. fagylaltot majszolni sötét szobában. felkutatni és meghódítani a várost születésnapi ajándékokért. reggelit készíteni neked vagy együtt. kávéfőző kotyogására ébredni és az illatodra – jó reggelt, szuszákos. megváltani a világot esténként a cseppnyi konyhában messze szaladó okos szavakkal. barázdákat szántani sűrű hajadba. szép ruhát ölteni neked. nézni, ahogy az inget gombolod a mellkasodon. látni, ahogyan egymás virágai kihajtanak az erkélyen szépen. zenét hallgatni. beatles-re ébredni. álomba ringatni. kiflibe fordulni öntudatlanul. vonatozni. kompozni. tóparton ücsörögni. kacsákat etetni. százasért apró vacakokat fordítani automatából. rád mosolyogni. megszorítani egymás kezét morcos munkába reggeleken. virágcsokorba szagolni. a tested súlyát érezni. betakarni. kitakarni. összerezzenni minden szembejövő fekete nagykabátra. a nagykabátodba bújni. kicsinek lenni. a hajammal betakarni. beengedni a nyári lenge éjjelt és hajnalt a szobába. nézni a téli nehéz éjjelt és hajnalt a szobából. fényeket gyújtani neked. ablakban állni, utcán a lépcsőt figyelni, és repkedni, mikor egyszerre a fokokat szeded és megérkezel.
Bőrére írja csigavonalas testamentumát az érintés közök nincsenek hézag hiátus szóköz csupa betűs lassú indázás párás hosszú magánhangzókkal egyberajzolt sima meleg ékezetek nyomódnak bőr alá az erekig és útjukon tovább halad a vallomás lábujjat roppant ha hangsúlyoz vagy kérdez ujjait ujjai közé fűzi sort sor alá enjambement dèja vu pergamen bőre nem felel hagyja csak az önkéntelen választ hogy kitapintsa a figyelem lába nyoma inak tónusa nem hazudhat nem trükköz nem játszmáz kicsapódik minden nyugalom szeretés éhezés mintha szarkalábak áttetsző könnycsatornák az arcon végig nyakon csigalépcsőn körbe a térdkalácsig ujjpercek kattanása a megadás tik-takjai a csontosult magány ahogy elpattan a papír hullámzik ázik két combja között míves iniciálé ladik és tenger taktilis óceán szemét lehunyja szemhéja olvas helyette most szemöldökívet ajkat nyelvet beszél ahogy rezdül éber álmok futnak a hártya alatt felette ég egyetlen kiáltó mondattá izzik fel minden tetovált irgalom gerincen végigfut és elcikáz.
Teste könyvvé írva hever tárva betűi át- és átrendeződnek az érintés utáni csendben a szétkúszó mondatok kaleidoszkóp fordulásai hajában csuklóján térdén kontúrtalan imák vonulnak sorban egyetlen szavas törvénye olvasatlan maradt tapinthatatlan evangélium.
és természetesen továbbra is óva intek mindenkit a nyomorult kommenteléstől. tulajdonképp ezért írok. hogy érezzem, mekkora sebességgel pattanok vissza a falról, ha épp elvetem magam bármelyik irányba. hát csitt, senki egy szót se, hiába veszne meg, hogy szóljon velem, nyeljen vattát. hogy egy árva szót is sajnáltok. az úristeneteket.
most alszol védtelen morajlás vulkán pihensz gerinced víz partján sudár jegenyesor szárnyadat lecsatoltad az enyémből tollak a fák hegyén maradtak csak ahol jártam nyomomban monszunok emléke lombsusogás ingem a parton hagytam hajadból szőke nárciszok illannak míg nem őrzöd édes némafilm két kezemben tenger távolság hajók kötelei ujjaim körül csípőmnek támasztva roskadásig vasmacskák már én nem mozdulok virrasztássá párolgok égboltot húz a testem föléd míg puha ködökben még széthalad lágy fás ácsolt tutajod kötele nyakamon a többitől külön helyen pihen lötyköli ringatja az esti víz a hajnalt várja tudom indulni fog zsinegét megrántva csak bírja majd roppant szárnyaid.
az édes víz a szádon. szirtek zsúfolódása padlásszobádban. vetítőgép szüntelen kattogása. szakaszolt lélegzés. a képekké tört mozdulatok közti kitakarások. elhallgatások. rögzítetlen inalások. örökkévalóságok. vászonra vetített függőleges égbolt. itt állok. itt állok. nem takarok ki mégse semmit. mellemen tüdőmön át a fény. alszol. a vásznon összeborult vasmacskák és pirkadat.
mézes. kalács. kalász. ölelés. advent.
Freeblog ingyenes blogszolgáltató portálján található.